„Mint kutyák közé ha nyulfiat lökének, Kaptak a beszéden a szilaj legények,(…)” Imigyen ragadja meg Arany János a Toldi harmadik énekében a pillanatot, amikor Toldi György megadja a felhatalmazást csatlósainak, hogy öccse, Miklós immár szabad préda. Semmi nem változott azóta, ugyanis ez az emberi alkat, ez a lélekféle örök. Ahogy Gyurcsány megfenyegette Vidnyánszkyt, az bizony az örök Toldi György, az örök nyilas-ávós mentalitás megnyilvánulása.